granulátum

See also: granulatum

Hungarian

Etymology

From Latin granulatum.[1] With -átum ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɡrɒnulaːtum]
  • Hyphenation: gra‧nu‧lá‧tum
  • Rhymes: -um

Noun

granulátum (plural granulátumok)

  1. granule

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative granulátum granulátumok
accusative granulátumot granulátumokat
dative granulátumnak granulátumoknak
instrumental granulátummal granulátumokkal
causal-final granulátumért granulátumokért
translative granulátummá granulátumokká
terminative granulátumig granulátumokig
essive-formal granulátumként granulátumokként
essive-modal — —
inessive granulátumban granulátumokban
superessive granulátumon granulátumokon
adessive granulátumnál granulátumoknál
illative granulátumba granulátumokba
sublative granulátumra granulátumokra
allative granulátumhoz granulátumokhoz
elative granulátumból granulátumokból
delative granulátumról granulátumokról
ablative granulátumtól granulátumoktól
non-attributive
possessive – singular 		granulátumé granulátumoké
non-attributive
possessive – plural 		granulátuméi granulátumokéi
Possessive forms of granulátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. granulátumom granulátumaim
2nd person sing. granulátumod granulátumaid
3rd person sing. granulátuma granulátumai
1st person plural granulátumunk granulátumaink
2nd person plural granulátumotok granulátumaitok
3rd person plural granulátumuk granulátumaik

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.