gusztustalan
Hungarian
Etymology
From gusztus (“taste”) + -talan (“without, lacking”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɡustuʃtɒlɒn]
- Hyphenation: gusz‧tus‧ta‧lan
- Rhymes: -ɒn
Adjective
gusztustalan (comparative gusztustalanabb, superlative leggusztustalanabb)
- disgusting
- Synonym: undorító
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | gusztustalan | gusztustalanok |
| accusative | gusztustalant | gusztustalanokat |
| dative | gusztustalannak | gusztustalanoknak |
| instrumental | gusztustalannal | gusztustalanokkal |
| causal-final | gusztustalanért | gusztustalanokért |
| translative | gusztustalanná | gusztustalanokká |
| terminative | gusztustalanig | gusztustalanokig |
| essive-formal | gusztustalanként | gusztustalanokként |
| essive-modal | gusztustalanul | — |
| inessive | gusztustalanban | gusztustalanokban |
| superessive | gusztustalanon | gusztustalanokon |
| adessive | gusztustalannál | gusztustalanoknál |
| illative | gusztustalanba | gusztustalanokba |
| sublative | gusztustalanra | gusztustalanokra |
| allative | gusztustalanhoz | gusztustalanokhoz |
| elative | gusztustalanból | gusztustalanokból |
| delative | gusztustalanról | gusztustalanokról |
| ablative | gusztustalantól | gusztustalanoktól |
| non-attributive possessive – singular |
gusztustalané | gusztustalanoké |
| non-attributive possessive – plural |
gusztustalanéi | gusztustalanokéi |
Derived terms
- gusztustalankodik
- gusztustalanság
- gusztustalanul
Further reading
- gusztustalan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.