gyula
See also: Gyula
Hungarian
Etymology
Borrowing from an Oghur language, before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Compare Proto-Common Turkic *yula (“torch”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɟulɒ]
- Hyphenation: gyu‧la
- Rhymes: -lɒ
Noun
gyula (plural gyulák)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | gyula | gyulák |
| accusative | gyulát | gyulákat |
| dative | gyulának | gyuláknak |
| instrumental | gyulával | gyulákkal |
| causal-final | gyuláért | gyulákért |
| translative | gyulává | gyulákká |
| terminative | gyuláig | gyulákig |
| essive-formal | gyulaként | gyulákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | gyulában | gyulákban |
| superessive | gyulán | gyulákon |
| adessive | gyulánál | gyuláknál |
| illative | gyulába | gyulákba |
| sublative | gyulára | gyulákra |
| allative | gyulához | gyulákhoz |
| elative | gyulából | gyulákból |
| delative | gyuláról | gyulákról |
| ablative | gyulától | gyuláktól |
| non-attributive possessive – singular |
gyuláé | gyuláké |
| non-attributive possessive – plural |
gyuláéi | gyulákéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | gyulám | gyuláim |
| 2nd person sing. | gyulád | gyuláid |
| 3rd person sing. | gyulája | gyulái |
| 1st person plural | gyulánk | gyuláink |
| 2nd person plural | gyulátok | gyuláitok |
| 3rd person plural | gyulájuk | gyuláik |
Further reading
- gyula in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- A Magyar Nyelv Történeti-Etmológiai Szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 1984. p. 1137-1138