hálátlanság

Hungarian

Etymology

From hálátlan (“ungrateful”) +‎ -ság (“-ness”, noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhaːlaːtlɒnʃaːɡ]
  • Hyphenation: há‧lát‧lan‧ság
  • Rhymes: -aːɡ

Noun

hálátlanság

  1. ingratitude, ungratefulness, thanklessness

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative hálátlanság hálátlanságok
accusative hálátlanságot hálátlanságokat
dative hálátlanságnak hálátlanságoknak
instrumental hálátlansággal hálátlanságokkal
causal-final hálátlanságért hálátlanságokért
translative hálátlansággá hálátlanságokká
terminative hálátlanságig hálátlanságokig
essive-formal hálátlanságként hálátlanságokként
essive-modal — —
inessive hálátlanságban hálátlanságokban
superessive hálátlanságon hálátlanságokon
adessive hálátlanságnál hálátlanságoknál
illative hálátlanságba hálátlanságokba
sublative hálátlanságra hálátlanságokra
allative hálátlansághoz hálátlanságokhoz
elative hálátlanságból hálátlanságokból
delative hálátlanságról hálátlanságokról
ablative hálátlanságtól hálátlanságoktól
non-attributive
possessive – singular 		hálátlanságé hálátlanságoké
non-attributive
possessive – plural 		hálátlanságéi hálátlanságokéi
Possessive forms of hálátlanság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hálátlanságom hálátlanságaim
2nd person sing. hálátlanságod hálátlanságaid
3rd person sing. hálátlansága hálátlanságai
1st person plural hálátlanságunk hálátlanságaink
2nd person plural hálátlanságotok hálátlanságaitok
3rd person plural hálátlanságuk hálátlanságaik

Derived terms

  • hálátlansági
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.