hívókártya

Hungarian

Etymology

hívó (“calling”) +‎ kártya (“card”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhiːvoːkaːrcɒ]
  • Hyphenation: hí‧vó‧kár‧tya
  • Rhymes: -cɒ

Noun

hívókártya (plural hívókártyák)

  1. phonecard, telephone card, calling card (normally works with a PIN as opposed to a stored-value phone card)
    Coordinate terms: (historical) telefonkártya, feltöltőkártya

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative hívókártya hívókártyák
accusative hívókártyát hívókártyákat
dative hívókártyának hívókártyáknak
instrumental hívókártyával hívókártyákkal
causal-final hívókártyáért hívókártyákért
translative hívókártyává hívókártyákká
terminative hívókártyáig hívókártyákig
essive-formal hívókártyaként hívókártyákként
essive-modal — —
inessive hívókártyában hívókártyákban
superessive hívókártyán hívókártyákon
adessive hívókártyánál hívókártyáknál
illative hívókártyába hívókártyákba
sublative hívókártyára hívókártyákra
allative hívókártyához hívókártyákhoz
elative hívókártyából hívókártyákból
delative hívókártyáról hívókártyákról
ablative hívókártyától hívókártyáktól
non-attributive
possessive – singular 		hívókártyáé hívókártyáké
non-attributive
possessive – plural 		hívókártyáéi hívókártyákéi
Possessive forms of hívókártya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hívókártyám hívókártyáim
2nd person sing. hívókártyád hívókártyáid
3rd person sing. hívókártyája hívókártyái
1st person plural hívókártyánk hívókártyáink
2nd person plural hívókártyátok hívókártyáitok
3rd person plural hívókártyájuk hívókártyáik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.