halálraítélt

Hungarian

Etymology

From halálra (“to death”) +‎ ítélt (“sentenced”), from halál (“death”) +‎ -ra (“to”, case suffix) +‎ ítél (“to sentence”) +‎ -t (past-participle suffix).

Pronunciation

IPA^(key): [ˈhɒlaːrːɒjiːteːlt]
Hyphenation: ha‧lál‧ra‧ítélt
Rhymes: -eːlt

Noun

halálraítélt (plural halálraítéltek)

a person on death row (a person who was sentenced to death)

Usage notes

If it is used attributively, it has to be written in two words: a halálra ítélt ember (“the man sentenced to death”).

Declension

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	halálraítélt	halálraítéltek
accusative	halálraítéltet	halálraítélteket
dative	halálraítéltnek	halálraítélteknek
instrumental	halálraítélttel	halálraítéltekkel
causal-final	halálraítéltért	halálraítéltekért
translative	halálraítéltté	halálraítéltekké
terminative	halálraítéltig	halálraítéltekig
essive-formal	halálraítéltként	halálraítéltekként
essive-modal	—	—
inessive	halálraítéltben	halálraítéltekben
superessive	halálraítélten	halálraítélteken
adessive	halálraítéltnél	halálraítélteknél
illative	halálraítéltbe	halálraítéltekbe
sublative	halálraítéltre	halálraítéltekre
allative	halálraítélthez	halálraítéltekhez
elative	halálraítéltből	halálraítéltekből
delative	halálraítéltről	halálraítéltekről
ablative	halálraítélttől	halálraítéltektől
non-attributive possessive – singular	halálraítélté	halálraítélteké
non-attributive possessive – plural	halálraítéltéi	halálraítéltekéi

Possessive forms of *halálraítélt*
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	halálraítéltem	halálraítéltjeim
2nd person sing.	halálraítélted	halálraítéltjeid
3rd person sing.	halálraítéltje	halálraítéltjei
1st person plural	halálraítéltünk	halálraítéltjeink
2nd person plural	halálraítéltetek	halálraítéltjeitek
3rd person plural	halálraítéltjük	halálraítéltjeik