hallata
Estonian
Etymology 1
Verb
hallata
- Da-infinitive of haldama.
Etymology 2
Noun
hallata
Hungarian
Etymology
hall (“to hear”) + -ata (noun-forming suffix amalgamated with the possessive)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhɒlːɒtɒ]
- Hyphenation: hal‧la‧ta
- Rhymes: -tɒ
Noun
hallata
- [his/her/its] hearing [of/about something]
- Az összeg hallata után lemondtunk a vásárlásról. ― After hearing the amount, we canceled the purchase.
- Az orgonaszó hallata visszaidézte a múlt legjobb koncertjeit. ― The sound of the organ recalled the best concerts of the past.
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | hallata | — |
| accusative | hallatát | — |
| dative | hallatának | — |
| instrumental | hallatával | — |
| causal-final | hallatáért | — |
| translative | hallatává | — |
| terminative | hallatáig | — |
| essive-formal | hallataként | — |
| essive-modal | hallatául | — |
| inessive | hallatában | — |
| superessive | hallatán | — |
| adessive | hallatánál | — |
| illative | hallatába | — |
| sublative | hallatára | — |
| allative | hallatához | — |
| elative | hallatából | — |
| delative | hallatáról | — |
| ablative | hallatától | — |
| non-attributive possessive – singular |
hallatáé | — |
| non-attributive possessive – plural |
hallatáéi | — |
Further reading
- hallata in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.