hangjegy

Hungarian

Etymology

hang (“sound, tone”) +‎ jegy (“mark”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhɒŋɡjɛɟ]
  • Hyphenation: hang‧jegy

Noun

hangjegy (plural hangjegyek)

  1. (music) note (character indicating the length and pitch of a tone)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative hangjegy hangjegyek
accusative hangjegyet hangjegyeket
dative hangjegynek hangjegyeknek
instrumental hangjeggyel hangjegyekkel
causal-final hangjegyért hangjegyekért
translative hangjeggyé hangjegyekké
terminative hangjegyig hangjegyekig
essive-formal hangjegyként hangjegyekként
essive-modal — —
inessive hangjegyben hangjegyekben
superessive hangjegyen hangjegyeken
adessive hangjegynél hangjegyeknél
illative hangjegybe hangjegyekbe
sublative hangjegyre hangjegyekre
allative hangjegyhez hangjegyekhez
elative hangjegyből hangjegyekből
delative hangjegyről hangjegyekről
ablative hangjegytől hangjegyektől
non-attributive
possessive – singular 		hangjegyé hangjegyeké
non-attributive
possessive – plural 		hangjegyéi hangjegyekéi
Possessive forms of hangjegy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hangjegyem hangjegyeim
2nd person sing. hangjegyed hangjegyeid
3rd person sing. hangjegye hangjegyei
1st person plural hangjegyünk hangjegyeink
2nd person plural hangjegyetek hangjegyeitek
3rd person plural hangjegyük hangjegyeik

Further reading

  • hangjegy in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.