horkolás

Hungarian

Etymology

From horkol (“to snore”) +‎ -ás (noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhorkolaːʃ]
  • Hyphenation: hor‧ko‧lás

Noun

horkolás

  1. snoring

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative horkolás horkolások
accusative horkolást horkolásokat
dative horkolásnak horkolásoknak
instrumental horkolással horkolásokkal
causal-final horkolásért horkolásokért
translative horkolássá horkolásokká
terminative horkolásig horkolásokig
essive-formal horkolásként horkolásokként
essive-modal — —
inessive horkolásban horkolásokban
superessive horkoláson horkolásokon
adessive horkolásnál horkolásoknál
illative horkolásba horkolásokba
sublative horkolásra horkolásokra
allative horkoláshoz horkolásokhoz
elative horkolásból horkolásokból
delative horkolásról horkolásokról
ablative horkolástól horkolásoktól
non-attributive
possessive – singular 		horkolásé horkolásoké
non-attributive
possessive – plural 		horkoláséi horkolásokéi
Possessive forms of horkolás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. horkolásom horkolásaim
2nd person sing. horkolásod horkolásaid
3rd person sing. horkolása horkolásai
1st person plural horkolásunk horkolásaink
2nd person plural horkolásotok horkolásaitok
3rd person plural horkolásuk horkolásaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.