improvizáció

Hungarian

Etymology

Borrowed from French improvisation.[1] With Latinate -áció ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈimprovizaːt͡sijoː]
  • Hyphenation: imp‧ro‧vi‧zá‧ció
  • Rhymes: -joː

Noun

improvizáció (plural improvizációk)

  1. improvisation

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative improvizáció improvizációk
accusative improvizációt improvizációkat
dative improvizációnak improvizációknak
instrumental improvizációval improvizációkkal
causal-final improvizációért improvizációkért
translative improvizációvá improvizációkká
terminative improvizációig improvizációkig
essive-formal improvizációként improvizációkként
essive-modal — —
inessive improvizációban improvizációkban
superessive improvizáción improvizációkon
adessive improvizációnál improvizációknál
illative improvizációba improvizációkba
sublative improvizációra improvizációkra
allative improvizációhoz improvizációkhoz
elative improvizációból improvizációkból
delative improvizációról improvizációkról
ablative improvizációtól improvizációktól
non-attributive
possessive – singular 		improvizációé improvizációké
non-attributive
possessive – plural 		improvizációéi improvizációkéi
Possessive forms of improvizáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. improvizációm improvizációim
2nd person sing. improvizációd improvizációid
3rd person sing. improvizációja improvizációi
1st person plural improvizációnk improvizációink
2nd person plural improvizációtok improvizációitok
3rd person plural improvizációjuk improvizációik

Synonyms

Derived terms

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.