ingerült
Hungarian
Etymology
ingerül (“to become irritated”) + -t (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈiŋɡɛrylt]
- Hyphenation: in‧ge‧rült
- Rhymes: -ylt
Participle
ingerült
- past participle of ingerül
Adjective
ingerült (comparative ingerültebb, superlative legingerültebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ingerült | ingerültek |
| accusative | ingerültet | ingerülteket |
| dative | ingerültnek | ingerülteknek |
| instrumental | ingerülttel | ingerültekkel |
| causal-final | ingerültért | ingerültekért |
| translative | ingerültté | ingerültekké |
| terminative | ingerültig | ingerültekig |
| essive-formal | ingerültként | ingerültekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ingerültben | ingerültekben |
| superessive | ingerültön | ingerülteken |
| adessive | ingerültnél | ingerülteknél |
| illative | ingerültbe | ingerültekbe |
| sublative | ingerültre | ingerültekre |
| allative | ingerülthöz | ingerültekhez |
| elative | ingerültből | ingerültekből |
| delative | ingerültről | ingerültekről |
| ablative | ingerülttől | ingerültektől |
| non-attributive possessive – singular |
ingerülté | ingerülteké |
| non-attributive possessive – plural |
ingerültéi | ingerültekéi |
Derived terms
- ingerülten
- ingerültség
Further reading
- ingerült in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.