irányuló

Hungarian

Etymology

irányul +‎ -ó

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiraːɲuloː]
  • Hyphenation: irá‧nyu‧ló
  • Rhymes: -loː

Participle

irányuló

  1. present participle of irányul

Adjective

irányuló (not comparable)

  1. aiming, pointing, directed (at something: felé)
    kelet felé irányuló ― east-bound

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative irányuló irányulók
accusative irányulót irányulókat
dative irányulónak irányulóknak
instrumental irányulóval irányulókkal
causal-final irányulóért irányulókért
translative irányulóvá irányulókká
terminative irányulóig irányulókig
essive-formal irányulóként irányulókként
essive-modal — —
inessive irányulóban irányulókban
superessive irányulón irányulókon
adessive irányulónál irányulóknál
illative irányulóba irányulókba
sublative irányulóra irányulókra
allative irányulóhoz irányulókhoz
elative irányulóból irányulókból
delative irányulóról irányulókról
ablative irányulótól irányulóktól
non-attributive
possessive – singular 		irányulóé irányulóké
non-attributive
possessive – plural 		irányulóéi irányulókéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.