ismételt
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈiʃmeːtɛlt]
- Hyphenation: is‧mé‧telt
- Rhymes: -ɛlt
Verb
ismételt
- third-person singular indicative past indefinite of ismétel
Participle
ismételt
- past participle of ismétel
Adjective
ismételt (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ismételt | ismételtek |
| accusative | ismételtet | ismételteket |
| dative | ismételtnek | ismételteknek |
| instrumental | ismételttel | ismételtekkel |
| causal-final | ismételtért | ismételtekért |
| translative | ismételtté | ismételtekké |
| terminative | ismételtig | ismételtekig |
| essive-formal | ismételtként | ismételtekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ismételtben | ismételtekben |
| superessive | ismételten | ismételteken |
| adessive | ismételtnél | ismételteknél |
| illative | ismételtbe | ismételtekbe |
| sublative | ismételtre | ismételtekre |
| allative | ismételthez | ismételtekhez |
| elative | ismételtből | ismételtekből |
| delative | ismételtről | ismételtekről |
| ablative | ismételttől | ismételtektől |
| non-attributive possessive – singular |
ismételté | ismételteké |
| non-attributive possessive – plural |
ismételtéi | ismételtekéi |
Further reading
- ismételt in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.