jóképű

Hungarian

Etymology

(good) +‎ képű (faced)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈjoːkeːpyː]
  • Hyphenation: jó‧ké‧pű
  • Rhymes: -pyː

Adjective

jóképű (comparative jóképűbb or jobb képű, superlative legjóképűbb or legjobb képű)

  1. (colloquial, of a man) handsome (having a pleasing appearance)
    Synonym: jóvágású

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative jóképű jóképűek
accusative jóképűt jóképűeket
dative jóképűnek jóképűeknek
instrumental jóképűvel jóképűekkel
causal-final jóképűért jóképűekért
translative jóképűvé jóképűekké
terminative jóképűig jóképűekig
essive-formal jóképűként jóképűekként
essive-modal
inessive jóképűben jóképűekben
superessive jóképűn jóképűeken
adessive jóképűnél jóképűeknél
illative jóképűbe jóképűekbe
sublative jóképűre jóképűekre
allative jóképűhöz jóképűekhez
elative jóképűből jóképűekből
delative jóképűről jóképűekről
ablative jóképűtől jóképűektől
non-attributive
possessive – singular
jóképűé jóképűeké
non-attributive
possessive – plural
jóképűéi jóképűekéi

Derived terms

  • jóképűen
  • jóképűség

Further reading

  • jóképű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.