kérdőjel
Hungarian
Etymology
kérdő (“question”) + jel (“mark”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkeːrdøːjɛl]
- Hyphenation: kér‧dő‧jel
- Rhymes: -ɛl
Noun
kérdőjel (plural kérdőjelek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kérdőjel | kérdőjelek |
| accusative | kérdőjelet | kérdőjeleket |
| dative | kérdőjelnek | kérdőjeleknek |
| instrumental | kérdőjellel | kérdőjelekkel |
| causal-final | kérdőjelért | kérdőjelekért |
| translative | kérdőjellé | kérdőjelekké |
| terminative | kérdőjelig | kérdőjelekig |
| essive-formal | kérdőjelként | kérdőjelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kérdőjelben | kérdőjelekben |
| superessive | kérdőjelen | kérdőjeleken |
| adessive | kérdőjelnél | kérdőjeleknél |
| illative | kérdőjelbe | kérdőjelekbe |
| sublative | kérdőjelre | kérdőjelekre |
| allative | kérdőjelhez | kérdőjelekhez |
| elative | kérdőjelből | kérdőjelekből |
| delative | kérdőjelről | kérdőjelekről |
| ablative | kérdőjeltől | kérdőjelektől |
| non-attributive possessive – singular |
kérdőjelé | kérdőjeleké |
| non-attributive possessive – plural |
kérdőjeléi | kérdőjelekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | kérdőjelem | kérdőjeleim |
| 2nd person sing. | kérdőjeled | kérdőjeleid |
| 3rd person sing. | kérdőjele | kérdőjelei |
| 1st person plural | kérdőjelünk | kérdőjeleink |
| 2nd person plural | kérdőjeletek | kérdőjeleitek |
| 3rd person plural | kérdőjelük | kérdőjeleik |
Further reading
- kérdőjel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.