kétéltű
Hungarian
Etymology
két (“two”) + éltű (“of/with … life/lives”), an alternative form of élet + -ű.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkeːteːltyː]
- Hyphenation: két‧él‧tű
- Rhymes: -tyː
Noun
kétéltű (plural kétéltűek)
- amphibian (vertebrate)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kétéltű | kétéltűek |
| accusative | kétéltűt | kétéltűeket |
| dative | kétéltűnek | kétéltűeknek |
| instrumental | kétéltűvel | kétéltűekkel |
| causal-final | kétéltűért | kétéltűekért |
| translative | kétéltűvé | kétéltűekké |
| terminative | kétéltűig | kétéltűekig |
| essive-formal | kétéltűként | kétéltűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kétéltűben | kétéltűekben |
| superessive | kétéltűn | kétéltűeken |
| adessive | kétéltűnél | kétéltűeknél |
| illative | kétéltűbe | kétéltűekbe |
| sublative | kétéltűre | kétéltűekre |
| allative | kétéltűhöz | kétéltűekhez |
| elative | kétéltűből | kétéltűekből |
| delative | kétéltűről | kétéltűekről |
| ablative | kétéltűtől | kétéltűektől |
| non-attributive possessive – singular |
kétéltűé | kétéltűeké |
| non-attributive possessive – plural |
kétéltűéi | kétéltűekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | kétéltűm | kétéltűim |
| 2nd person sing. | kétéltűd | kétéltűid |
| 3rd person sing. | kétéltűje | kétéltűi |
| 1st person plural | kétéltűnk | kétéltűink |
| 2nd person plural | kétéltűtök | kétéltűitek |
| 3rd person plural | kétéltűjük | kétéltűik |
Further reading
- kétéltű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.