kétfejű
Hungarian
Etymology
két (“two”) + fejű (“headed”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkeːtfɛjyː]
- Hyphenation: két‧fe‧jű
- Rhymes: -jyː
Adjective
kétfejű (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kétfejű | kétfejűek |
| accusative | kétfejűt | kétfejűeket |
| dative | kétfejűnek | kétfejűeknek |
| instrumental | kétfejűvel | kétfejűekkel |
| causal-final | kétfejűért | kétfejűekért |
| translative | kétfejűvé | kétfejűekké |
| terminative | kétfejűig | kétfejűekig |
| essive-formal | kétfejűként | kétfejűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kétfejűben | kétfejűekben |
| superessive | kétfejűn | kétfejűeken |
| adessive | kétfejűnél | kétfejűeknél |
| illative | kétfejűbe | kétfejűekbe |
| sublative | kétfejűre | kétfejűekre |
| allative | kétfejűhöz | kétfejűekhez |
| elative | kétfejűből | kétfejűekből |
| delative | kétfejűről | kétfejűekről |
| ablative | kétfejűtől | kétfejűektől |
| non-attributive possessive – singular |
kétfejűé | kétfejűeké |
| non-attributive possessive – plural |
kétfejűéi | kétfejűekéi |
Derived terms
Expressions
Further reading
- kétfejű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.