kétségtelen
Hungarian
Etymology
From kétség (“doubt”) + -telen (“-less, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkeːt͡ʃːeːktɛlɛn]
- Hyphenation: két‧ség‧te‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
kétségtelen (comparative kétségtelenebb, superlative legkétségtelenebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kétségtelen | kétségtelenek |
| accusative | kétségtelent | kétségteleneket |
| dative | kétségtelennek | kétségteleneknek |
| instrumental | kétségtelennel | kétségtelenekkel |
| causal-final | kétségtelenért | kétségtelenekért |
| translative | kétségtelenné | kétségtelenekké |
| terminative | kétségtelenig | kétségtelenekig |
| essive-formal | kétségtelenként | kétségtelenekként |
| essive-modal | kétségtelenül | — |
| inessive | kétségtelenben | kétségtelenekben |
| superessive | kétségtelenen | kétségteleneken |
| adessive | kétségtelennél | kétségteleneknél |
| illative | kétségtelenbe | kétségtelenekbe |
| sublative | kétségtelenre | kétségtelenekre |
| allative | kétségtelenhez | kétségtelenekhez |
| elative | kétségtelenből | kétségtelenekből |
| delative | kétségtelenről | kétségtelenekről |
| ablative | kétségtelentől | kétségtelenektől |
| non-attributive possessive – singular |
kétségtelené | kétségteleneké |
| non-attributive possessive – plural |
kétségtelenéi | kétségtelenekéi |
Derived terms
- kétségtelenség
- kétségtelenül
Further reading
- kétségtelen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.