köhögés
Hungarian
Etymology
köhög (“to cough”) + -és (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøhøɡeːʃ]
- Hyphenation: kö‧hö‧gés
Noun
köhögés (plural köhögések)
- coughing (the act of coughing)
- cough (a sudden, usually noisy expulsion of air from the lungs, often involuntary)
- cough (a condition that causes one to cough; a tendency to cough)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | köhögés | köhögések |
| accusative | köhögést | köhögéseket |
| dative | köhögésnek | köhögéseknek |
| instrumental | köhögéssel | köhögésekkel |
| causal-final | köhögésért | köhögésekért |
| translative | köhögéssé | köhögésekké |
| terminative | köhögésig | köhögésekig |
| essive-formal | köhögésként | köhögésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | köhögésben | köhögésekben |
| superessive | köhögésen | köhögéseken |
| adessive | köhögésnél | köhögéseknél |
| illative | köhögésbe | köhögésekbe |
| sublative | köhögésre | köhögésekre |
| allative | köhögéshez | köhögésekhez |
| elative | köhögésből | köhögésekből |
| delative | köhögésről | köhögésekről |
| ablative | köhögéstől | köhögésektől |
| non-attributive possessive – singular |
köhögésé | köhögéseké |
| non-attributive possessive – plural |
köhögéséi | köhögésekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | köhögésem | köhögéseim |
| 2nd person sing. | köhögésed | köhögéseid |
| 3rd person sing. | köhögése | köhögései |
| 1st person plural | köhögésünk | köhögéseink |
| 2nd person plural | köhögésetek | köhögéseitek |
| 3rd person plural | köhögésük | köhögéseik |
Derived terms
- köhögési
Compound words
- ingerköhögés
- köhögéscsillapító
- szamárköhögés
Expressions
- hurutos köhögés
- száraz köhögés
Further reading
- köhögés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.