köszvény
Hungarian
Etymology
Uncertain. Perhaps from a Proto-Finno-Ugric stem + -vény (“noun-forming suffix”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøsveːɲ]
- Hyphenation: kösz‧vény
- Rhymes: -eːɲ
Noun
köszvény (plural köszvények)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | köszvény | köszvények |
| accusative | köszvényt | köszvényeket |
| dative | köszvénynek | köszvényeknek |
| instrumental | köszvénnyel | köszvényekkel |
| causal-final | köszvényért | köszvényekért |
| translative | köszvénnyé | köszvényekké |
| terminative | köszvényig | köszvényekig |
| essive-formal | köszvényként | köszvényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | köszvényben | köszvényekben |
| superessive | köszvényen | köszvényeken |
| adessive | köszvénynél | köszvényeknél |
| illative | köszvénybe | köszvényekbe |
| sublative | köszvényre | köszvényekre |
| allative | köszvényhez | köszvényekhez |
| elative | köszvényből | köszvényekből |
| delative | köszvényről | köszvényekről |
| ablative | köszvénytől | köszvényektől |
| non-attributive possessive – singular |
köszvényé | köszvényeké |
| non-attributive possessive – plural |
köszvényéi | köszvényekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | köszvényem | köszvényeim |
| 2nd person sing. | köszvényed | köszvényeid |
| 3rd person sing. | köszvénye | köszvényei |
| 1st person plural | köszvényünk | köszvényeink |
| 2nd person plural | köszvényetek | köszvényeitek |
| 3rd person plural | köszvényük | köszvényeik |
Derived terms
- köszvényes
References
- ^ köszvény in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- köszvény in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.