kötelezett

Hungarian

Etymology

kötelez +‎ -ett

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkøtɛlɛzɛtː]
  • Hyphenation: kö‧te‧le‧zett
  • Rhymes: -ɛtː

Verb

kötelezett

  1. third-person singular indicative past indefinite of kötelez

Participle

kötelezett

  1. past participle of kötelez

Adjective

kötelezett (comparative kötelezettebb, superlative legkötelezettebb)

  1. obliged, bound

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötelezett kötelezettek
accusative kötelezettet kötelezetteket
dative kötelezettnek kötelezetteknek
instrumental kötelezettel kötelezettekkel
causal-final kötelezettért kötelezettekért
translative kötelezetté kötelezettekké
terminative kötelezettig kötelezettekig
essive-formal kötelezettként kötelezettekként
essive-modal — —
inessive kötelezettben kötelezettekben
superessive kötelezetten kötelezetteken
adessive kötelezettnél kötelezetteknél
illative kötelezettbe kötelezettekbe
sublative kötelezettre kötelezettekre
allative kötelezetthez kötelezettekhez
elative kötelezettből kötelezettekből
delative kötelezettről kötelezettekről
ablative kötelezettől kötelezettektől
non-attributive
possessive – singular 		kötelezetté kötelezetteké
non-attributive
possessive – plural 		kötelezettéi kötelezettekéi

Derived terms

Noun

kötelezett (plural kötelezettek)

  1. obligor, obligant

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötelezett kötelezettek
accusative kötelezettet kötelezetteket
dative kötelezettnek kötelezetteknek
instrumental kötelezettel kötelezettekkel
causal-final kötelezettért kötelezettekért
translative kötelezetté kötelezettekké
terminative kötelezettig kötelezettekig
essive-formal kötelezettként kötelezettekként
essive-modal — —
inessive kötelezettben kötelezettekben
superessive kötelezetten kötelezetteken
adessive kötelezettnél kötelezetteknél
illative kötelezettbe kötelezettekbe
sublative kötelezettre kötelezettekre
allative kötelezetthez kötelezettekhez
elative kötelezettből kötelezettekből
delative kötelezettről kötelezettekről
ablative kötelezettől kötelezettektől
non-attributive
possessive – singular 		kötelezetté kötelezetteké
non-attributive
possessive – plural 		kötelezettéi kötelezettekéi
Possessive forms of kötelezett
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötelezettem kötelezettjeim
2nd person sing. kötelezetted kötelezettjeid
3rd person sing. kötelezettje kötelezettjei
1st person plural kötelezettünk kötelezettjeink
2nd person plural kötelezettetek kötelezettjeitek
3rd person plural kötelezettjük kötelezettjeik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.