követelmény
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøvɛtɛlmeːɲ]
- Hyphenation: kö‧ve‧tel‧mény
Noun
követelmény (plural követelmények)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | követelmény | követelmények |
| accusative | követelményt | követelményeket |
| dative | követelménynek | követelményeknek |
| instrumental | követelménnyel | követelményekkel |
| causal-final | követelményért | követelményekért |
| translative | követelménnyé | követelményekké |
| terminative | követelményig | követelményekig |
| essive-formal | követelményként | követelményekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | követelményben | követelményekben |
| superessive | követelményen | követelményeken |
| adessive | követelménynél | követelményeknél |
| illative | követelménybe | követelményekbe |
| sublative | követelményre | követelményekre |
| allative | követelményhez | követelményekhez |
| elative | követelményből | követelményekből |
| delative | követelményről | követelményekről |
| ablative | követelménytől | követelményektől |
| non-attributive possessive – singular |
követelményé | követelményeké |
| non-attributive possessive – plural |
követelményéi | követelményekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | követelményem | követelményeim |
| 2nd person sing. | követelményed | követelményeid |
| 3rd person sing. | követelménye | követelményei |
| 1st person plural | követelményünk | követelményeink |
| 2nd person plural | követelményetek | követelményeitek |
| 3rd person plural | követelményük | követelményeik |
Further reading
- követelmény in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.