közömbös
Hungarian
Etymology
The result of conscious word formation from the obsolete közömb (“indifferent thing; indifference”) + -ös. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøzømbøʃ]
- Hyphenation: kö‧zöm‧bös
- Rhymes: -øʃ
Adjective
közömbös (comparative közömbösebb, superlative legközömbösebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | közömbös | közömbösek |
| accusative | közömböset | közömböseket |
| dative | közömbösnek | közömböseknek |
| instrumental | közömbössel | közömbösekkel |
| causal-final | közömbösért | közömbösekért |
| translative | közömbössé | közömbösekké |
| terminative | közömbösig | közömbösekig |
| essive-formal | közömbösként | közömbösekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közömbösben | közömbösekben |
| superessive | közömbösön | közömböseken |
| adessive | közömbösnél | közömböseknél |
| illative | közömbösbe | közömbösekbe |
| sublative | közömbösre | közömbösekre |
| allative | közömböshöz | közömbösekhez |
| elative | közömbösből | közömbösekből |
| delative | közömbösről | közömbösekről |
| ablative | közömböstől | közömbösektől |
| non-attributive possessive – singular |
közömbösé | közömböseké |
| non-attributive possessive – plural |
közömböséi | közömbösekéi |
Derived terms
- közömbösít
References
- ^ közömbös in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- közömbös in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.