közjegyző
Hungarian
Etymology
From köz (“public”) + jegyző (“notary”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøzjɛɟzøː]
- Hyphenation: köz‧jegy‧ző
- Rhymes: -zøː
Noun
közjegyző (plural közjegyzők)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | közjegyző | közjegyzők |
| accusative | közjegyzőt | közjegyzőket |
| dative | közjegyzőnek | közjegyzőknek |
| instrumental | közjegyzővel | közjegyzőkkel |
| causal-final | közjegyzőért | közjegyzőkért |
| translative | közjegyzővé | közjegyzőkké |
| terminative | közjegyzőig | közjegyzőkig |
| essive-formal | közjegyzőként | közjegyzőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közjegyzőben | közjegyzőkben |
| superessive | közjegyzőn | közjegyzőkön |
| adessive | közjegyzőnél | közjegyzőknél |
| illative | közjegyzőbe | közjegyzőkbe |
| sublative | közjegyzőre | közjegyzőkre |
| allative | közjegyzőhöz | közjegyzőkhöz |
| elative | közjegyzőből | közjegyzőkből |
| delative | közjegyzőről | közjegyzőkről |
| ablative | közjegyzőtől | közjegyzőktől |
| non-attributive possessive – singular |
közjegyzőé | közjegyzőké |
| non-attributive possessive – plural |
közjegyzőéi | közjegyzőkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | közjegyzőm | közjegyzőim |
| 2nd person sing. | közjegyződ | közjegyzőid |
| 3rd person sing. | közjegyzője | közjegyzői |
| 1st person plural | közjegyzőnk | közjegyzőink |
| 2nd person plural | közjegyzőtök | közjegyzőitek |
| 3rd person plural | közjegyzőjük | közjegyzőik |
Derived terms
- közjegyzői
- közjegyzőség
Further reading
- közjegyző in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.