közkívánat
Hungarian
Etymology
köz (“public”) + kívánat (“demand, wish”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøskiːvaːnɒt]
- Hyphenation: köz‧kí‧vá‧nat
Noun
közkívánat (plural közkívánatok)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | közkívánat | közkívánatok |
| accusative | közkívánatot | közkívánatokat |
| dative | közkívánatnak | közkívánatoknak |
| instrumental | közkívánattal | közkívánatokkal |
| causal-final | közkívánatért | közkívánatokért |
| translative | közkívánattá | közkívánatokká |
| terminative | közkívánatig | közkívánatokig |
| essive-formal | közkívánatként | közkívánatokként |
| essive-modal | közkívánatul | — |
| inessive | közkívánatban | közkívánatokban |
| superessive | közkívánaton | közkívánatokon |
| adessive | közkívánatnál | közkívánatoknál |
| illative | közkívánatba | közkívánatokba |
| sublative | közkívánatra | közkívánatokra |
| allative | közkívánathoz | közkívánatokhoz |
| elative | közkívánatból | közkívánatokból |
| delative | közkívánatról | közkívánatokról |
| ablative | közkívánattól | közkívánatoktól |
| non-attributive possessive – singular |
közkívánaté | közkívánatoké |
| non-attributive possessive – plural |
közkívánatéi | közkívánatokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | közkívánatom | közkívánataim |
| 2nd person sing. | közkívánatod | közkívánataid |
| 3rd person sing. | közkívánata | közkívánatai |
| 1st person plural | közkívánatunk | közkívánataink |
| 2nd person plural | közkívánatotok | közkívánataitok |
| 3rd person plural | közkívánatuk | közkívánataik |
Derived terms
Further reading
- közkívánat in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.