közlöny
Hungarian
Etymology
közöl + -öny. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøzløɲ]
- Hyphenation: köz‧löny
- Rhymes: -øɲ
Noun
közlöny (plural közlönyök)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | közlöny | közlönyök |
| accusative | közlönyt | közlönyöket |
| dative | közlönynek | közlönyöknek |
| instrumental | közlönnyel | közlönyökkel |
| causal-final | közlönyért | közlönyökért |
| translative | közlönnyé | közlönyökké |
| terminative | közlönyig | közlönyökig |
| essive-formal | közlönyként | közlönyökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | közlönyben | közlönyökben |
| superessive | közlönyön | közlönyökön |
| adessive | közlönynél | közlönyöknél |
| illative | közlönybe | közlönyökbe |
| sublative | közlönyre | közlönyökre |
| allative | közlönyhöz | közlönyökhöz |
| elative | közlönyből | közlönyökből |
| delative | közlönyről | közlönyökről |
| ablative | közlönytől | közlönyöktől |
| non-attributive possessive – singular |
közlönyé | közlönyöké |
| non-attributive possessive – plural |
közlönyéi | közlönyökéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | közlönyöm | közlönyeim |
| 2nd person sing. | közlönyöd | közlönyeid |
| 3rd person sing. | közlönye | közlönyei |
| 1st person plural | közlönyünk | közlönyeink |
| 2nd person plural | közlönyötök | közlönyeitek |
| 3rd person plural | közlönyük | közlönyeik |
Further reading
- közlöny in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.