köztársasági
Hungarian
Etymology
köztársaság + -i
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøstaːrʃɒʃaːɡi]
- Hyphenation: köz‧tár‧sa‧sá‧gi
- Rhymes: -ɡi
Adjective
köztársasági (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | köztársasági | köztársaságiak |
| accusative | köztársaságit | köztársaságiakat |
| dative | köztársaságinak | köztársaságiaknak |
| instrumental | köztársaságival | köztársaságiakkal |
| causal-final | köztársaságiért | köztársaságiakért |
| translative | köztársaságivá | köztársaságiakká |
| terminative | köztársaságiig | köztársaságiakig |
| essive-formal | köztársaságiként | köztársaságiakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | köztársaságiban | köztársaságiakban |
| superessive | köztársaságin | köztársaságiakon |
| adessive | köztársaságinál | köztársaságiaknál |
| illative | köztársaságiba | köztársaságiakba |
| sublative | köztársaságira | köztársaságiakra |
| allative | köztársaságihoz | köztársaságiakhoz |
| elative | köztársaságiból | köztársaságiakból |
| delative | köztársaságiról | köztársaságiakról |
| ablative | köztársaságitól | köztársaságiaktól |
| non-attributive possessive – singular |
köztársaságié | köztársaságiaké |
| non-attributive possessive – plural |
köztársaságiéi | köztársaságiakéi |
Further reading
- köztársasági in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.