különírt
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkyløniːrt]
- Hyphenation: kü‧lön‧írt
- Rhymes: -iːrt
Verb
különírt
- third-person singular indicative past indefinite of különír
Participle
különírt
- past participle of különír
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | különírt | különírtak |
| accusative | különírtat | különírtakat |
| dative | különírtnak | különírtaknak |
| instrumental | különírttal | különírtakkal |
| causal-final | különírtért | különírtakért |
| translative | különírttá | különírtakká |
| terminative | különírtig | különírtakig |
| essive-formal | különírtként | különírtakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | különírtban | különírtakban |
| superessive | különírton | különírtakon |
| adessive | különírtnál | különírtaknál |
| illative | különírtba | különírtakba |
| sublative | különírtra | különírtakra |
| allative | különírthoz | különírtakhoz |
| elative | különírtból | különírtakból |
| delative | különírtról | különírtakról |
| ablative | különírttól | különírtaktól |
| non-attributive possessive – singular |
különírté | különírtaké |
| non-attributive possessive – plural |
különírtéi | különírtakéi |