kacsacsőrű
Hungarian
Etymology
kacsa (“duck”) + csőrű (“-billed, -beaked”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɒt͡ʃɒt͡ʃøːryː]
- Hyphenation: ka‧csa‧cső‧rű
- Rhymes: -ryː
Adjective
kacsacsőrű (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kacsacsőrű | kacsacsőrűek |
| accusative | kacsacsőrűt | kacsacsőrűeket |
| dative | kacsacsőrűnek | kacsacsőrűeknek |
| instrumental | kacsacsőrűvel | kacsacsőrűekkel |
| causal-final | kacsacsőrűért | kacsacsőrűekért |
| translative | kacsacsőrűvé | kacsacsőrűekké |
| terminative | kacsacsőrűig | kacsacsőrűekig |
| essive-formal | kacsacsőrűként | kacsacsőrűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kacsacsőrűben | kacsacsőrűekben |
| superessive | kacsacsőrűn | kacsacsőrűeken |
| adessive | kacsacsőrűnél | kacsacsőrűeknél |
| illative | kacsacsőrűbe | kacsacsőrűekbe |
| sublative | kacsacsőrűre | kacsacsőrűekre |
| allative | kacsacsőrűhöz | kacsacsőrűekhez |
| elative | kacsacsőrűből | kacsacsőrűekből |
| delative | kacsacsőrűről | kacsacsőrűekről |
| ablative | kacsacsőrűtől | kacsacsőrűektől |
| non-attributive possessive – singular |
kacsacsőrűé | kacsacsőrűeké |
| non-attributive possessive – plural |
kacsacsőrűéi | kacsacsőrűekéi |
Derived terms
Expressions
Further reading
- kacsacsőrű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.