kalapál

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language. Compare Serbo-Croatian klepati. With the verb-forming suffix -ál.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɒlɒpaːl]
  • Hyphenation: ka‧la‧pál
  • Rhymes: -aːl

Verb

kalapál

  1. (transitive) to hammer

Conjugation

Conjugation of kalapál
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. kalapálok kalapálsz kalapál kalapálunk kalapáltok kalapálnak
def. kalapálom kalapálod kalapálja kalapáljuk kalapáljátok kalapálják
2nd obj kalapállak
past indef. kalapáltam kalapáltál kalapált kalapáltunk kalapáltatok kalapáltak
def. kalapáltam kalapáltad kalapálta kalapáltuk kalapáltátok kalapálták
2nd obj kalapáltalak
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. kalapálni fog.
archaic
preterite 		indef. kalapálék kalapálál kalapála kalapálánk kalapálátok kalapálának
def. kalapálám kalapálád kalapálá kalapálánk kalapálátok kalapálák
2nd obj kalapálálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kalapál vala, kalapált vala/volt.
archaic future indef. kalapálandok kalapálandasz kalapáland kalapálandunk kalapálandotok kalapálandanak
def. kalapálandom kalapálandod kalapálandja kalapálandjuk kalapálandjátok kalapálandják
2nd obj kalapálandalak
condi­tional pre­sent indef. kalapálnék kalapálnál kalapálna kalapálnánk kalapálnátok kalapálnának
def. kalapálnám kalapálnád kalapálná kalapálnánk
(or kalapálnók) 		kalapálnátok kalapálnák
2nd obj kalapálnálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. kalapált volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. kalapáljak kalapálj or
kalapáljál 		kalapáljon kalapáljunk kalapáljatok kalapáljanak
def. kalapáljam kalapáld or
kalapáljad 		kalapálja kalapáljuk kalapáljátok kalapálják
2nd obj kalapáljalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. kalapált légyen
infinitive kalapálni kalapálnom kalapálnod kalapálnia kalapálnunk kalapálnotok kalapálniuk
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
kalapálás kalapáló kalapált kalapálandó kalapálva (kalapálván) kalapáltat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
Potential conjugation of kalapál
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. kalapálhatok kalapálhatsz kalapálhat kalapálhatunk kalapálhattok kalapálhatnak
def. kalapálhatom kalapálhatod kalapálhatja kalapálhatjuk kalapálhatjátok kalapálhatják
2nd obj kalapálhatlak
past indef. kalapálhattam kalapálhattál kalapálhatott kalapálhattunk kalapálhattatok kalapálhattak
def. kalapálhattam kalapálhattad kalapálhatta kalapálhattuk kalapálhattátok kalapálhatták
2nd obj kalapálhattalak
archaic
preterite 		indef. kalapálhaték kalapálhatál kalapálhata kalapálhatánk kalapálhatátok kalapálhatának
def. kalapálhatám kalapálhatád kalapálhatá kalapálhatánk kalapálhatátok kalapálhaták
2nd obj kalapálhatálak
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kalapálhat vala, kalapálhatott vala/volt.
archaic future indef. kalapálhatandok
or kalapálandhatok 		kalapálhatandasz
or kalapálandhatsz 		kalapálhatand
or kalapálandhat 		kalapálhatandunk
or kalapálandhatunk 		kalapálhatandotok
or kalapálandhattok 		kalapálhatandanak
or kalapálandhatnak
def. kalapálhatandom
or kalapálandhatom 		kalapálhatandod
or kalapálandhatod 		kalapálhatandja
or kalapálandhatja 		kalapálhatandjuk
or kalapálandhatjuk 		kalapálhatandjátok
or kalapálandhatjátok 		kalapálhatandják
or kalapálandhatják
2nd obj kalapálhatandalak
or kalapálandhatlak
condi­tional pre­sent indef. kalapálhatnék kalapálhatnál kalapálhatna kalapálhatnánk kalapálhatnátok kalapálhatnának
def. kalapálhatnám kalapálhatnád kalapálhatná kalapálhatnánk
(or kalapálhatnók) 		kalapálhatnátok kalapálhatnák
2nd obj kalapálhatnálak
past Indicative past forms followed by volna, e.g. kalapálhatott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. kalapálhassak kalapálhass or
kalapálhassál 		kalapálhasson kalapálhassunk kalapálhassatok kalapálhassanak
def. kalapálhassam kalapálhasd or
kalapálhassad 		kalapálhassa kalapálhassuk kalapálhassátok kalapálhassák
2nd obj kalapálhassalak
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. kalapálhatott légyen
infinitive (kalapálhatni) (kalapálhatnom) (kalapálhatnod) (kalapálhatnia) (kalapálhatnunk) (kalapálhatnotok) (kalapálhatniuk)
other
forms 		positive adjective negative adjective adverbial participle
kalapálható kalapálhatatlan (kalapálhatva / kalapálhatván)

Derived terms

  • kalapálás
  • kalapálgat
  • kalapálható

(With verbal prefixes):

  • bekalapál
  • belekalapál
  • egybekalapál
  • kikalapál
  • lekalapál
  • megkalapál
  • összekalapál
  • széjjelkalapál
  • visszakalapál

References

  1. ^ kalapál in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • kalapál in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.