kecskeszakáll
Hungarian
Etymology
kecske (“goat”) + szakáll (“beard”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛt͡ʃkɛsɒkaːlː]
- Hyphenation: kecs‧ke‧sza‧káll
- Rhymes: -aːlː
Noun
kecskeszakáll (plural kecskeszakállak)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kecskeszakáll | kecskeszakállak |
| accusative | kecskeszakállt | kecskeszakállakat |
| dative | kecskeszakállnak | kecskeszakállaknak |
| instrumental | kecskeszakállal | kecskeszakállakkal |
| causal-final | kecskeszakállért | kecskeszakállakért |
| translative | kecskeszakállá | kecskeszakállakká |
| terminative | kecskeszakállig | kecskeszakállakig |
| essive-formal | kecskeszakállként | kecskeszakállakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kecskeszakállban | kecskeszakállakban |
| superessive | kecskeszakállon | kecskeszakállakon |
| adessive | kecskeszakállnál | kecskeszakállaknál |
| illative | kecskeszakállba | kecskeszakállakba |
| sublative | kecskeszakállra | kecskeszakállakra |
| allative | kecskeszakállhoz | kecskeszakállakhoz |
| elative | kecskeszakállból | kecskeszakállakból |
| delative | kecskeszakállról | kecskeszakállakról |
| ablative | kecskeszakálltól | kecskeszakállaktól |
| non-attributive possessive – singular |
kecskeszakállé | kecskeszakállaké |
| non-attributive possessive – plural |
kecskeszakálléi | kecskeszakállakéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | kecskeszakállam | kecskeszakállaim |
| 2nd person sing. | kecskeszakállad | kecskeszakállaid |
| 3rd person sing. | kecskeszakálla | kecskeszakállai |
| 1st person plural | kecskeszakállunk | kecskeszakállaink |
| 2nd person plural | kecskeszakállatok | kecskeszakállaitok |
| 3rd person plural | kecskeszakálluk | kecskeszakállaik |
Further reading
- kecskeszakáll in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.