kelő
Hungarian
Etymology
kel (“to rise”) + -ő (present-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛløː]
- Hyphenation: ke‧lő
- Rhymes: -løː
Participle
kelő
- present participle of kel
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kelő | kelők |
| accusative | kelőt | kelőket |
| dative | kelőnek | kelőknek |
| instrumental | kelővel | kelőkkel |
| causal-final | kelőért | kelőkért |
| translative | kelővé | kelőkké |
| terminative | kelőig | kelőkig |
| essive-formal | kelőként | kelőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kelőben | kelőkben |
| superessive | kelőn | kelőkön |
| adessive | kelőnél | kelőknél |
| illative | kelőbe | kelőkbe |
| sublative | kelőre | kelőkre |
| allative | kelőhöz | kelőkhöz |
| elative | kelőből | kelőkből |
| delative | kelőről | kelőkről |
| ablative | kelőtől | kelőktől |
| non-attributive possessive – singular |
kelőé | kelőké |
| non-attributive possessive – plural |
kelőéi | kelőkéi |
Derived terms
Expressions
Further reading
- kelő in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.