kelletlen
Hungarian
Etymology
From kell (“must, need to”) + -etlen (“un-, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkɛlːɛtlɛn]
- Hyphenation: kel‧let‧len
- Rhymes: -ɛn
Adjective
kelletlen (comparative kelletlenebb, superlative legkelletlenebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kelletlen | kelletlenek |
| accusative | kelletlent | kelletleneket |
| dative | kelletlennek | kelletleneknek |
| instrumental | kelletlennel | kelletlenekkel |
| causal-final | kelletlenért | kelletlenekért |
| translative | kelletlenné | kelletlenekké |
| terminative | kelletlenig | kelletlenekig |
| essive-formal | kelletlenként | kelletlenekként |
| essive-modal | kelletlenül | — |
| inessive | kelletlenben | kelletlenekben |
| superessive | kelletlenen | kelletleneken |
| adessive | kelletlennél | kelletleneknél |
| illative | kelletlenbe | kelletlenekbe |
| sublative | kelletlenre | kelletlenekre |
| allative | kelletlenhez | kelletlenekhez |
| elative | kelletlenből | kelletlenekből |
| delative | kelletlenről | kelletlenekről |
| ablative | kelletlentől | kelletlenektől |
| non-attributive possessive – singular |
kelletlené | kelletleneké |
| non-attributive possessive – plural |
kelletlenéi | kelletlenekéi |
Derived terms
Compound words
Further reading
- kelletlen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.