keltés

Hungarian

Etymology

kelt (“to arouse, raise, stir, produce, provoke, excite, inspire, give rise to”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛlteːʃ]
  • Hyphenation: kel‧tés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

keltés (usually uncountable, plural keltések)

  1. (chiefly with the possessive suffix and in compound words) verbal noun of kelt (the act of arousing, producing etc. some effect)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative keltés keltések
accusative keltést keltéseket
dative keltésnek keltéseknek
instrumental keltéssel keltésekkel
causal-final keltésért keltésekért
translative keltéssé keltésekké
terminative keltésig keltésekig
essive-formal keltésként keltésekként
essive-modal — —
inessive keltésben keltésekben
superessive keltésen keltéseken
adessive keltésnél keltéseknél
illative keltésbe keltésekbe
sublative keltésre keltésekre
allative keltéshez keltésekhez
elative keltésből keltésekből
delative keltésről keltésekről
ablative keltéstől keltésektől
non-attributive
possessive – singular 		keltésé keltéseké
non-attributive
possessive – plural 		keltéséi keltésekéi
Possessive forms of keltés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. keltésem keltéseim
2nd person sing. keltésed keltéseid
3rd person sing. keltése keltései
1st person plural keltésünk keltéseink
2nd person plural keltésetek keltéseitek
3rd person plural keltésük keltéseik

Derived terms

Compound words
  • feszültségkeltés
  • figyelemkeltés
  • gyűlöletkeltés
  • hangulatkeltés
  • hatáskeltés
  • pánikkeltés
  • reménykeltés
  • zavarkeltés
  • felkeltés
  • kikeltés
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.