kerekítés

Hungarian

Etymology

kerekít (“to round”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛrɛkiːteːʃ]
  • Hyphenation: ke‧re‧kí‧tés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

kerekítés

  1. (mathematics) rounding (the act by which a numerical value is rounded)
  2. rounding (the act of making anything round, as the lips in pronouncing some vowels)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kerekítés kerekítések
accusative kerekítést kerekítéseket
dative kerekítésnek kerekítéseknek
instrumental kerekítéssel kerekítésekkel
causal-final kerekítésért kerekítésekért
translative kerekítéssé kerekítésekké
terminative kerekítésig kerekítésekig
essive-formal kerekítésként kerekítésekként
essive-modal kerekítésül —
inessive kerekítésben kerekítésekben
superessive kerekítésen kerekítéseken
adessive kerekítésnél kerekítéseknél
illative kerekítésbe kerekítésekbe
sublative kerekítésre kerekítésekre
allative kerekítéshez kerekítésekhez
elative kerekítésből kerekítésekből
delative kerekítésről kerekítésekről
ablative kerekítéstől kerekítésektől
non-attributive
possessive – singular 		kerekítésé kerekítéseké
non-attributive
possessive – plural 		kerekítéséi kerekítésekéi
Possessive forms of kerekítés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kerekítésem kerekítéseim
2nd person sing. kerekítésed kerekítéseid
3rd person sing. kerekítése kerekítései
1st person plural kerekítésünk kerekítéseink
2nd person plural kerekítésetek kerekítéseitek
3rd person plural kerekítésük kerekítéseik

Derived terms

  • kerekítési
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.