kiábrándulás

Hungarian

Etymology

kiábrándul +‎ -ás

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkijaːbraːndulaːʃ]
  • Hyphenation: ki‧áb‧rán‧du‧lás

Noun

kiábrándulás (plural kiábrándulások)

  1. disillusionment

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kiábrándulás kiábrándulások
accusative kiábrándulást kiábrándulásokat
dative kiábrándulásnak kiábrándulásoknak
instrumental kiábrándulással kiábrándulásokkal
causal-final kiábrándulásért kiábrándulásokért
translative kiábrándulássá kiábrándulásokká
terminative kiábrándulásig kiábrándulásokig
essive-formal kiábrándulásként kiábrándulásokként
essive-modal — —
inessive kiábrándulásban kiábrándulásokban
superessive kiábránduláson kiábrándulásokon
adessive kiábrándulásnál kiábrándulásoknál
illative kiábrándulásba kiábrándulásokba
sublative kiábrándulásra kiábrándulásokra
allative kiábránduláshoz kiábrándulásokhoz
elative kiábrándulásból kiábrándulásokból
delative kiábrándulásról kiábrándulásokról
ablative kiábrándulástól kiábrándulásoktól
non-attributive
possessive – singular 		kiábrándulásé kiábrándulásoké
non-attributive
possessive – plural 		kiábránduláséi kiábrándulásokéi
Possessive forms of kiábrándulás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kiábrándulásom kiábrándulásaim
2nd person sing. kiábrándulásod kiábrándulásaid
3rd person sing. kiábrándulása kiábrándulásai
1st person plural kiábrándulásunk kiábrándulásaink
2nd person plural kiábrándulásotok kiábrándulásaitok
3rd person plural kiábrándulásuk kiábrándulásaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.