kikért

See also: kikert

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkikeːrt]
  • Hyphenation: ki‧kért

Etymology 1

kikér +‎ -t

Verb

kikért

  1. third-person singular indicative past indefinite of kikér

Participle

kikért

  1. past participle of kikér
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kikért kikértek
accusative kikértet kikérteket
dative kikértnek kikérteknek
instrumental kikérttel kikértekkel
causal-final kikértért kikértekért
translative kikértté kikértekké
terminative kikértig kikértekig
essive-formal kikértként kikértekként
essive-modal — —
inessive kikértben kikértekben
superessive kikérten kikérteken
adessive kikértnél kikérteknél
illative kikértbe kikértekbe
sublative kikértre kikértekre
allative kikérthez kikértekhez
elative kikértből kikértekből
delative kikértről kikértekről
ablative kikérttől kikértektől
non-attributive
possessive – singular 		kikérté kikérteké
non-attributive
possessive – plural 		kikértéi kikértekéi

Etymology 2

ki +‎ -k +‎ -ért

Pronoun

kikért

  1. causal-final plural of ki
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.