kitűnő
Hungarian
Etymology
kitűnik (“to stand out”) + -ő (present-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkityːnøː]
- Hyphenation: ki‧tű‧nő
- Rhymes: -nøː
Participle
kitűnő
- present participle of kitűnik
Adjective
kitűnő (comparative kitűnőbb, superlative legkitűnőbb)
- excellent, eminent, first-class
- Synonyms: kiváló, elsőrendű
- A ház kitűnő állapotban van. ― The house is in excellent condition.
- (education) straight A
- (archaic) striking, exceptional, extraordinary
- Synonyms: rendkívüli, feltűnő
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kitűnő | kitűnők kitűnőek |
| accusative | kitűnőt | kitűnőket kitűnőeket |
| dative | kitűnőnek | kitűnőknek kitűnőeknek |
| instrumental | kitűnővel | kitűnőkkel kitűnőekkel |
| causal-final | kitűnőért | kitűnőkért kitűnőekért |
| translative | kitűnővé | kitűnőkké kitűnőekké |
| terminative | kitűnőig | kitűnőkig kitűnőekig |
| essive-formal | kitűnőként | kitűnőkként kitűnőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kitűnőben | kitűnőkben kitűnőekben |
| superessive | kitűnőn | kitűnőkön kitűnőeken |
| adessive | kitűnőnél | kitűnőknél kitűnőeknél |
| illative | kitűnőbe | kitűnőkbe kitűnőekbe |
| sublative | kitűnőre | kitűnőkre kitűnőekre |
| allative | kitűnőhöz | kitűnőkhöz kitűnőekhez |
| elative | kitűnőből | kitűnőkből kitűnőekből |
| delative | kitűnőről | kitűnőkről kitűnőekről |
| ablative | kitűnőtől | kitűnőktől kitűnőektől |
| non-attributive possessive – singular |
kitűnőé | kitűnőké kitűnőeké |
| non-attributive possessive – plural |
kitűnőéi | kitűnőkéi kitűnőekéi |
Derived terms
- kitűnően
- kitűnőség
Noun
kitűnő (plural kitűnők)
- (education, rare) straight-A student
- A kitűnők az első sorban álltak. ― The straight-A students stood in the first row.
- (education) A, A plus (the highest letter grade assigned)
- A vizsgán kitűnőre felelt. ― S/he received an A plus on the exam.
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kitűnő | kitűnők |
| accusative | kitűnőt | kitűnőket |
| dative | kitűnőnek | kitűnőknek |
| instrumental | kitűnővel | kitűnőkkel |
| causal-final | kitűnőért | kitűnőkért |
| translative | kitűnővé | kitűnőkké |
| terminative | kitűnőig | kitűnőkig |
| essive-formal | kitűnőként | kitűnőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kitűnőben | kitűnőkben |
| superessive | kitűnőn | kitűnőkön |
| adessive | kitűnőnél | kitűnőknél |
| illative | kitűnőbe | kitűnőkbe |
| sublative | kitűnőre | kitűnőkre |
| allative | kitűnőhöz | kitűnőkhöz |
| elative | kitűnőből | kitűnőkből |
| delative | kitűnőről | kitűnőkről |
| ablative | kitűnőtől | kitűnőktől |
| non-attributive possessive – singular |
kitűnőé | kitűnőké |
| non-attributive possessive – plural |
kitűnőéi | kitűnőkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | kitűnőm | kitűnőim |
| 2nd person sing. | kitűnőd | kitűnőid |
| 3rd person sing. | kitűnője | kitűnői |
| 1st person plural | kitűnőnk | kitűnőink |
| 2nd person plural | kitűnőtök | kitűnőitek |
| 3rd person plural | kitűnőjük | kitűnőik |
Further reading
- kitűnő in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.