kiváltságos
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkivaːlt͡ʃaːɡoʃ]
- Hyphenation: ki‧vált‧sá‧gos
- Rhymes: -oʃ
Adjective
kiváltságos (comparative kiváltságosabb, superlative legkiváltságosabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kiváltságos | kiváltságosak |
| accusative | kiváltságosat | kiváltságosakat |
| dative | kiváltságosnak | kiváltságosaknak |
| instrumental | kiváltságossal | kiváltságosakkal |
| causal-final | kiváltságosért | kiváltságosakért |
| translative | kiváltságossá | kiváltságosakká |
| terminative | kiváltságosig | kiváltságosakig |
| essive-formal | kiváltságosként | kiváltságosakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kiváltságosban | kiváltságosakban |
| superessive | kiváltságoson | kiváltságosakon |
| adessive | kiváltságosnál | kiváltságosaknál |
| illative | kiváltságosba | kiváltságosakba |
| sublative | kiváltságosra | kiváltságosakra |
| allative | kiváltságoshoz | kiváltságosakhoz |
| elative | kiváltságosból | kiváltságosakból |
| delative | kiváltságosról | kiváltságosakról |
| ablative | kiváltságostól | kiváltságosaktól |
| non-attributive possessive – singular |
kiváltságosé | kiváltságosaké |
| non-attributive possessive – plural |
kiváltságoséi | kiváltságosakéi |
Further reading
- kiváltságos in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.