kivégzés
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkiveːɡzeːʃ]
- Hyphenation: ki‧vég‧zés
Noun
kivégzés (plural kivégzések)
- execution (the act of putting to death or being put to death as a penalty)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kivégzés | kivégzések |
| accusative | kivégzést | kivégzéseket |
| dative | kivégzésnek | kivégzéseknek |
| instrumental | kivégzéssel | kivégzésekkel |
| causal-final | kivégzésért | kivégzésekért |
| translative | kivégzéssé | kivégzésekké |
| terminative | kivégzésig | kivégzésekig |
| essive-formal | kivégzésként | kivégzésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kivégzésben | kivégzésekben |
| superessive | kivégzésen | kivégzéseken |
| adessive | kivégzésnél | kivégzéseknél |
| illative | kivégzésbe | kivégzésekbe |
| sublative | kivégzésre | kivégzésekre |
| allative | kivégzéshez | kivégzésekhez |
| elative | kivégzésből | kivégzésekből |
| delative | kivégzésről | kivégzésekről |
| ablative | kivégzéstől | kivégzésektől |
| non-attributive possessive – singular |
kivégzésé | kivégzéseké |
| non-attributive possessive – plural |
kivégzéséi | kivégzésekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | kivégzésem | kivégzéseim |
| 2nd person sing. | kivégzésed | kivégzéseid |
| 3rd person sing. | kivégzése | kivégzései |
| 1st person plural | kivégzésünk | kivégzéseink |
| 2nd person plural | kivégzésetek | kivégzéseitek |
| 3rd person plural | kivégzésük | kivégzéseik |
Further reading
- kivégzés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.