kivételes
Hungarian
Etymology
kivétel + -es (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkiveːtɛlɛʃ]
- Hyphenation: ki‧vé‧te‧les
- Rhymes: -ɛʃ
Adjective
kivételes (comparative kivételesebb, superlative legkivételesebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | kivételes | kivételesek |
| accusative | kivételeset kivételest |
kivételeseket |
| dative | kivételesnek | kivételeseknek |
| instrumental | kivételessel | kivételesekkel |
| causal-final | kivételesért | kivételesekért |
| translative | kivételessé | kivételesekké |
| terminative | kivételesig | kivételesekig |
| essive-formal | kivételesként | kivételesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kivételesben | kivételesekben |
| superessive | kivételesen | kivételeseken |
| adessive | kivételesnél | kivételeseknél |
| illative | kivételesbe | kivételesekbe |
| sublative | kivételesre | kivételesekre |
| allative | kivételeshez | kivételesekhez |
| elative | kivételesből | kivételesekből |
| delative | kivételesről | kivételesekről |
| ablative | kivételestől | kivételesektől |
| non-attributive possessive – singular |
kivételesé | kivételeseké |
| non-attributive possessive – plural |
kivételeséi | kivételesekéi |
Derived terms
- kivételesen
- kivételesség
Further reading
- kivételes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.