klán

See also: klan, Klan, and klän

Hungarian

Etymology

From the English clan, from the Scottish Gaelic clann (“offspring”).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈklaːn]
  • Hyphenation: klán
  • Rhymes: -aːn

Noun

klán (plural klánok)

  1. clan

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative klán klánok
accusative klánt klánokat
dative klánnak klánoknak
instrumental klánnal klánokkal
causal-final klánért klánokért
translative klánná klánokká
terminative klánig klánokig
essive-formal klánként klánokként
essive-modal — —
inessive klánban klánokban
superessive klánon klánokon
adessive klánnál klánoknál
illative klánba klánokba
sublative klánra klánokra
allative klánhoz klánokhoz
elative klánból klánokból
delative klánról klánokról
ablative klántól klánoktól
non-attributive
possessive – singular 		kláné klánoké
non-attributive
possessive – plural 		klánéi klánokéi
Possessive forms of klán
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. klánom klánjaim
2nd person sing. klánod klánjaid
3rd person sing. klánja klánjai
1st person plural klánunk klánjaink
2nd person plural klánotok klánjaitok
3rd person plural klánjuk klánjaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.