kodon

See also: kódon

Esperanto

Noun

kodon

  1. accusative singular of kodo

Hungarian

Etymology

From English codon.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkodon]
  • Hyphenation: ko‧don

Noun

kodon (plural kodonok)

  1. (biochemistry) codon (sequence of three adjacent nucleotides)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kodon kodonok
accusative kodont kodonokat
dative kodonnak kodonoknak
instrumental kodonnal kodonokkal
causal-final kodonért kodonokért
translative kodonná kodonokká
terminative kodonig kodonokig
essive-formal kodonként kodonokként
essive-modal — —
inessive kodonban kodonokban
superessive kodonon kodonokon
adessive kodonnál kodonoknál
illative kodonba kodonokba
sublative kodonra kodonokra
allative kodonhoz kodonokhoz
elative kodonból kodonokból
delative kodonról kodonokról
ablative kodontól kodonoktól
non-attributive
possessive – singular 		kodoné kodonoké
non-attributive
possessive – plural 		kodonéi kodonokéi
Possessive forms of kodon
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kodonom kodonjaim
2nd person sing. kodonod kodonjaid
3rd person sing. kodonja kodonjai
1st person plural kodonunk kodonjaink
2nd person plural kodonotok kodonjaitok
3rd person plural kodonjuk kodonjaik

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.