koitusz

Hungarian

Etymology

From Latin coitus.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkojitus]
  • Hyphenation: ko‧i‧tusz
  • Rhymes: -us

Noun

koitusz (plural koituszok)

  1. coitus

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative koitusz koituszok
accusative koituszt koituszokat
dative koitusznak koituszoknak
instrumental koitusszal koituszokkal
causal-final koituszért koituszokért
translative koitusszá koituszokká
terminative koituszig koituszokig
essive-formal koituszként koituszokként
essive-modal — —
inessive koituszban koituszokban
superessive koituszon koituszokon
adessive koitusznál koituszoknál
illative koituszba koituszokba
sublative koituszra koituszokra
allative koituszhoz koituszokhoz
elative koituszból koituszokból
delative koituszról koituszokról
ablative koitusztól koituszoktól
non-attributive
possessive – singular 		koituszé koituszoké
non-attributive
possessive – plural 		koituszéi koituszokéi
Possessive forms of koitusz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. koituszom koituszaim
2nd person sing. koituszod koituszaid
3rd person sing. koitusza koituszai
1st person plural koituszunk koituszaink
2nd person plural koituszotok koituszaitok
3rd person plural koituszuk koituszaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.