kommunikatív

See also: kommunikativ

Hungarian

Etymology

From English communicative.[1] With -ív ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkomːunikɒtiːv]
  • Hyphenation: kom‧mu‧ni‧ka‧tív
  • Rhymes: -iːv

Adjective

kommunikatív (comparative kommunikatívabb, superlative legkommunikatívabb)

  1. communicative

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kommunikatív kommunikatívak
accusative kommunikatívat kommunikatívakat
dative kommunikatívnak kommunikatívaknak
instrumental kommunikatívval kommunikatívakkal
causal-final kommunikatívért kommunikatívakért
translative kommunikatívvá kommunikatívakká
terminative kommunikatívig kommunikatívakig
essive-formal kommunikatívként kommunikatívakként
essive-modal — —
inessive kommunikatívban kommunikatívakban
superessive kommunikatívon kommunikatívakon
adessive kommunikatívnál kommunikatívaknál
illative kommunikatívba kommunikatívakba
sublative kommunikatívra kommunikatívakra
allative kommunikatívhoz kommunikatívakhoz
elative kommunikatívból kommunikatívakból
delative kommunikatívról kommunikatívakról
ablative kommunikatívtól kommunikatívaktól
non-attributive
possessive – singular 		kommunikatívé kommunikatívaké
non-attributive
possessive – plural 		kommunikatívéi kommunikatívakéi

Synonyms

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.