korlátlan

Hungarian

Etymology

From korlát (railing; limit) +‎ -tlan (-less, without, privative adjective-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkorlaːtlɒn]
  • Hyphenation: kor‧lát‧lan
  • Rhymes: -ɒn

Adjective

korlátlan (comparative korlátlanabb, superlative legkorlátlanabb)

  1. unlimited, limitless, unbounded
  2. (rare) railingless (without railings)
    Synonym: korláttalan
    • 1886, Tolnai Lajos, Jubilánsok (The Celebrants)[1]:
      A lovak a rekkenő melegben kezdtek igen kapálódzni, szinte lefordították a vén hintót az új, korlátlan állami hídról.
      The horses began to writhe in the sweltering heat, almost tipping the old carriage off the new, railingless state bridge.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative korlátlan korlátlanok
accusative korlátlant korlátlanokat
dative korlátlannak korlátlanoknak
instrumental korlátlannal korlátlanokkal
causal-final korlátlanért korlátlanokért
translative korlátlanná korlátlanokká
terminative korlátlanig korlátlanokig
essive-formal korlátlanként korlátlanokként
essive-modal korlátlanul
inessive korlátlanban korlátlanokban
superessive korlátlanon korlátlanokon
adessive korlátlannál korlátlanoknál
illative korlátlanba korlátlanokba
sublative korlátlanra korlátlanokra
allative korlátlanhoz korlátlanokhoz
elative korlátlanból korlátlanokból
delative korlátlanról korlátlanokról
ablative korlátlantól korlátlanoktól
non-attributive
possessive – singular
korlátlané korlátlanoké
non-attributive
possessive – plural
korlátlanéi korlátlanokéi

Derived terms

  • korlátlanság
  • korlátlanul

Further reading

  • korlátlan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.