krónikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin chronicus, from Ancient Greek χρονικός (khronikós, “of time”), from χρόνος (khrónos, “time”).[1] With -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkroːnikuʃ]
- Hyphenation: kró‧ni‧kus
- Rhymes: -uʃ
Adjective
krónikus (comparative krónikusabb, superlative legkrónikusabb)
- chronic
- Synonym: idült
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | krónikus | krónikusak |
| accusative | krónikusat | krónikusakat |
| dative | krónikusnak | krónikusaknak |
| instrumental | krónikussal | krónikusakkal |
| causal-final | krónikusért | krónikusakért |
| translative | krónikussá | krónikusakká |
| terminative | krónikusig | krónikusakig |
| essive-formal | krónikusként | krónikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | krónikusban | krónikusakban |
| superessive | krónikuson | krónikusakon |
| adessive | krónikusnál | krónikusaknál |
| illative | krónikusba | krónikusakba |
| sublative | krónikusra | krónikusakra |
| allative | krónikushoz | krónikusakhoz |
| elative | krónikusból | krónikusakból |
| delative | krónikusról | krónikusakról |
| ablative | krónikustól | krónikusaktól |
| non-attributive possessive – singular |
krónikusé | krónikusaké |
| non-attributive possessive – plural |
krónikuséi | krónikusakéi |
See also
- Appendix:Hungarian words ending in -ikus
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- krónikus in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.