landolás

Hungarian

Etymology

landol (“to land”) +‎ -ás

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈlɒndolaːʃ]
  • Hyphenation: lan‧do‧lás

Noun

landolás (plural landolások)

  1. landing (coming to earth, as of an airplane or any descending object)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative landolás landolások
accusative landolást landolásokat
dative landolásnak landolásoknak
instrumental landolással landolásokkal
causal-final landolásért landolásokért
translative landolássá landolásokká
terminative landolásig landolásokig
essive-formal landolásként landolásokként
essive-modal — —
inessive landolásban landolásokban
superessive landoláson landolásokon
adessive landolásnál landolásoknál
illative landolásba landolásokba
sublative landolásra landolásokra
allative landoláshoz landolásokhoz
elative landolásból landolásokból
delative landolásról landolásokról
ablative landolástól landolásoktól
non-attributive
possessive – singular 		landolásé landolásoké
non-attributive
possessive – plural 		landoláséi landolásokéi
Possessive forms of landolás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. landolásom landolásaim
2nd person sing. landolásod landolásaid
3rd person sing. landolása landolásai
1st person plural landolásunk landolásaink
2nd person plural landolásotok landolásaitok
3rd person plural landolásuk landolásaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.