mért
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmeːrt]
- Rhymes: -eːrt
Etymology 1
mér (“to measure”) + -t (past-tense and past-participle suffix)
Verb
mért
- third-person singular indicative past indefinite of mér
Participle
mért
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | mért | mértek |
| accusative | mértet | mérteket |
| dative | mértnek | mérteknek |
| instrumental | mérttel | mértekkel |
| causal-final | mértért | mértekért |
| translative | mértté | mértekké |
| terminative | mértig | mértekig |
| essive-formal | mértként | mértekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mértben | mértekben |
| superessive | mérten | mérteken |
| adessive | mértnél | mérteknél |
| illative | mértbe | mértekbe |
| sublative | mértre | mértekre |
| allative | mérthez | mértekhez |
| elative | mértből | mértekből |
| delative | mértről | mértekről |
| ablative | mérttől | mértektől |
| non-attributive possessive – singular |
mérté | mérteké |
| non-attributive possessive – plural |
mértéi | mértekéi |
Derived terms
Etymology 2
Adverb
mért
- (folksy) alternative form of miért (“why”).
Further reading
- (participle): mért in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- (adverb): mért , redirecting to miért in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.