magánügy

Hungarian

Etymology

magán- (“private, personal”) +‎ ügy (“matter”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmɒɡaːnyɟ]
  • Hyphenation: ma‧gán‧ügy
  • Rhymes: -yɟ

Noun

magánügy

  1. private affair, private matter
    Ez magánügy. ― It's private. / It's a personal matter.

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative magánügy magánügyek
accusative magánügyet magánügyeket
dative magánügynek magánügyeknek
instrumental magánüggyel magánügyekkel
causal-final magánügyért magánügyekért
translative magánüggyé magánügyekké
terminative magánügyig magánügyekig
essive-formal magánügyként magánügyekként
essive-modal — —
inessive magánügyben magánügyekben
superessive magánügyön magánügyeken
adessive magánügynél magánügyeknél
illative magánügybe magánügyekbe
sublative magánügyre magánügyekre
allative magánügyhöz magánügyekhez
elative magánügyből magánügyekből
delative magánügyről magánügyekről
ablative magánügytől magánügyektől
non-attributive
possessive – singular 		magánügyé magánügyeké
non-attributive
possessive – plural 		magánügyéi magánügyekéi
Possessive forms of magánügy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. magánügyem magánügyeim
2nd person sing. magánügyed magánügyeid
3rd person sing. magánügye magánügyei
1st person plural magánügyünk magánügyeink
2nd person plural magánügyetek magánügyeitek
3rd person plural magánügyük magánügyeik

Further reading

  • magánügy in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.